Egy évtizede szolgál Ombodon a “legJobb” lelkipásztor
„Amikor 2010 novemberében megérkezett Ombodra nagytiszteletű Jobb Domokos sok emberben kérdések merültek fel: „Ez a hosszúhajú, pödört bajuszú, bőrcsizmás férfi mit fog tudni nekünk mondani az Istenről vagy vajon, hogy fog feltölteni minket hittel?” – Aztán felment a szószékre nagy magabiztossággal és olyan prédikációt mondott, hogy a kételyek eltűntek – gondolt vissza hálás szívvel az egy évtizeddel ezelőtt történő lelkészválasztásra Varga Ottó, az Ombodi Református Egyházközség gondnoka.
Elmúlt vasárnapon az ombodi gyülekezet presbitériuma és ifjúsága meglepetésben részesítette Jobb Domokos lelkipásztort, aki tíz éve szolgálja Istent a közösség felé.
Titokban zajlottak az előkészületek. „Nagyon igyekeztünk, mert nem igazán lehet meglepni a mi tiszteletes urunkat! Viszont nagyon szerettünk volna egy kicsi meglepetést szerezni, hogy megmutassuk és elmondhassuk neki: hálásak vagyunk és köszönünk neki mindent!” – mondta lapunknak Varga Edina ifjú, aki az előkészületek izgalmairól, a szervezés titokban tartásának nehézségeiről is szólt. Volt mikor otthon, volt mikor a templomban próbáltak, míg a gyülekezeti házban presbitergyűlés volt.
A presbiterek és az ifjak is énekkel dicsőtették az Istent, és köszöntötték lelkipásztorukat, többek között egy szinte életnagyságú képpel. A lelkipásztor megköszönte, de ugyanakkor arra kérte az ünneplőket, hogy ne ő, hanem Isten legyen a lényeg, továbbra is.
Varga Ottó köszöntő beszédében elmondta: „Jobb Domokos 2011. január 1-től meg is kezdte szolgálatát az ombodi gyülekezetben és már az első presbiteri gyűlésen megkérdezett minket, hogy: mit szeretnénk, miben gondolkodunk? Elkezdtük a közös munkát, s úgy látszott jól működünk együtt. Ez köszönhető annak is, hogy a tiszteletes úr elmondta az elején, ne gyötörjük egymást kérdésekkel, úgyis lakva ismerszik meg az ember. A tiszteletes úr talpraesettségének és kitartásának köszönhetően egyre több sikert halmoztunk fel és említsünk meg egy párat: gyülekezeti terem névadó istentisztelet, ravatalozó alapkő letétele és felépítése, parókia belső felújítása, a központi fűtése, a nyílászárók és a tető lecserélése; az orgona restaurálása, a templom külső és belső felújítása, a harangok villamosítása, a toronyóra megjavítása, a harangláb és ravatalozó avatása, majd 2019-ben a templomunk mellett lévő turul madár felavatása. Ezeket az alkalmakat a tiszteletes úrnak mindig úgy sikerült megszervezni, hogy nevezetes személyek is tiszteletüket tegyék a gyülekezetünkbe, mint például Csűry István püspök úr, Forró László egyházkerületi főjegyző, valamint Grezsa István, külhoni magyarokért felelős államtitkár. Ennek ellenére a tiszteletes úr mindig arra bíztatott minket, hogy nem szabad hátradőlni. Mindig büszkék voltunk arra, hogy a környező gyülekezetek, és nem csak, folyamatosan utánozni próbáltak minket: ha a lelkész készített egy padot az udvarra, már a köztereken is olyanok jelentek meg. Kiderült, hogy nem csak a hitnevelésben van otthon, hanem bármilyen társasági tevékenységben. Ha kellett cilindert viselt, ha kellett elhozta a kupát a debreceni Csillagpontról, ha kellett séfsapkát ragadott és 37 összeszokott profi böllércsapatot a háta mögött hagyva segítette az ombodiakat a dobogóra, az első helyet megszerezve. De nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, amikor az egyik kedvenc presbiterének ravatala mellett egyedül énekelt egy számunkra ismeretlen éneket. Ilyen és ehhez hasonló történetek gyakran előfordultak, hiszen 10 év nem kevés és ezzel el is mondtam a mai nap lényegét.”
Az ifjak is megköszönték az évtizednyi fáradhatatlan szolgálatot: „Megszámlálhatatlan alkalommal tartottunk IKÉT, röplabdáztunk, fociztunk, íjjászkodtunk, filmet néztünk és majdnem minden évben együtt néztük az augusztusi csillaghullást. Sportnapot, teabált, szüreti bált szerveztünk, amikor szükség esetén még a tiszteletes úr is csatlakozott az ifjak előadásához, hogy senki ne maradjon pár nélkül… Táborokon, fesztiválokon, koncerteken, bibliaismereti és egyháztörténeti vetélkedőkön, sportnapokon vettünk részt és még a tengerre is elutaztunk. Létrehoztuk az Wmboth-Ombod nevű Facebook oldalt, melyen minden hónapban közülünk valaki más egy rövidke képes Igét juttatott el az emberekhez, hogy ezáltal is hirdessük az Úr szavát… Köszönjük, hogy bármikor, bármit elmondhatunk, minden kérdésünkkel bizalommal fordulhatunk a tiszteletes úrhoz, mert amikor lelkészre van szükségünk Isten szolgájaként térít minket a helyes útra, viszont olykor barátunkként és akár szülőként is helyt áll.” – mondta az ifjúság nevében Szabó Henrietta.
Az alkalom szeretetvendégséggel ért véget, olyan szeretetteljes hangulatban, amit ez elmúlt évtizedben bárki megtapasztalhatott, aki az ombodi református gyülekezetben járt.
Isten áldja a közösséget és pásztorát!
